Mobil gerinc nélkül nincs hatékony futás - a spinal engine theory
A futás - és egyáltalán az emberi helyváltoztató mozgás (human locomotion) igen-igen hatékony: a főemlősöktől való elszakadásunk során arra optimalizáltuk a testünket, hogy nagy távolságokat tudjunk megtenni arányaiban kis energiabefektéssel. Ehhez szükség volt a két lábra állásra: a legfontosabb érzékszerv, a szem magasra került (messzebbről látszott a zsákmány és a zsákmányló), lényegesen megnőtt a lépéshossz (a szavanna messzibb sarkaiba is eljutottunk szamócáért), és kifejlesztettünk egy elasztikus energiatároló szuperrendszert, ami a lépések keltette rezgések elnyelésére - mint a csúzli - megfeszül, és a lépés átgördülés fázisában kilő, lényegesen csökkentve az izmok feladatát saját súlyunk cipelésére.
Így váltunk pusztán robbanómotorosból hibrid hajtásúvá, ahol az elektromos akkut a kerékfordulat tölti, majd rásegít a hajtásra. Ez nagyjából hasonló horderejű tudományos áttörés volt Mother Nature részéről, mint kétüteműről hibrid meghajtásúra váltani, csak a mi fascia rendszerünk jóval hatékonyabb a Priusnál.
Van tehát egy szuperhatékony rendszerünk, amit az állatvilág nagy része irigykedve néz, és erre mit csinálunk? Hagyjuk lepusztulni: napi 8 órában az íróasztalnál, aztán a nap hátralévő részében a kanapén. Két hetente krumplit szállítunk a Maseratival, egyébként pedig áll az udvaron félig lehúzott ablakokkal. Mother Nature a haját tépi.
Ennek a pusztuló mesterműnek az egyik alkatrésze az úgynevezett spinal engine. Az erről szóló elmélet lényege, hogy az emberi helyváltoztatáshoz nincs szükség végtagokra: a lépést nem a lábak mozgása generálja, hanem a gerinc rotációja, ami legelemibb mozgásunknak tekinthető: a csecsemő mászása ugyanez az ösztönös - nem tanult - mozgás. Az elmélet kidolgozója, a lengyel Gracovetsky (akinek a neve kiejtésével az amerikaiak nagyon aranyosan és hősiesen küzdenek) négyszeresen amputáltak (quadruplegic) mozgását figyelte meg, és azt látta, hogy a mindenféle tanulás és gyakorlás nélkül a medencéjükre támaszkodva, a gerinc rotációs mozgását használva haladó mozgást végeznek - járnak.
A gerinc mobilitása nagy szerepet játszik tehát a járás, futás (és nem mellesleg a légzéstől a dobáson át sok más mozgás) hatékonyságában. Segítségével a thoracolumbális (háti-ágyéki) fascia hatalmas, erős rendszere kapcsol csúzli üzemmódba: energiát tárol majd ad le, csökkentve az izmoktól elvárt energialeadást. Azaz, ha Lolka és Bolka ugyanazzal a sebességgel futnak, és Lolkának 90% hatékonyságú a fasciarendszere, míg Bolka rengeteget ül, ezért csak 50% -os, akkor Lolka lazán szökell, mint egy Zerge, élvezi a könnyed futást, Bolka pedig fújtat, szenved, az egekben a pulzusa, és lassan le kell lassítania. Szegénynek szinte tisztán izomból kell lehívnia ugyanazt a teljesítményt, amit a társa hibrid hajtása töredék annyi izommunkából megold. Ugye nem kérdés, kinek a győzelmére fogadnák egy versenyen?
A gerinc optimális mobilitása (ami távolról sem azonos némelyik elvetemült jógapózzal) életkor és aktivitási szinttől függetlenül mindenki számára fontos: építsétek bele a futást támogató edzésekbe, vegyétek rá a nagyit egy kis tornára, hogy sokáig aktív maradjon, és ha semmi különös sportcélotok nem is lenne (????), legalább néhány átmozgató gyakorlatot iktassatok be a nap végén.
Mégiscsak egy Maserati...!
Ha érdekel a szuperhatékony rendszer többi része is, azaz a járás és futás hatékonyságának néhány további aspektusa, akkor figyeld a blogot, hamarosan azokról is szó lesz.